Baráti levél Iványi Gáborhoz

Írta: Admin

Kedves Gabi!

Találkozgattunk többször az évek során: Jeruzsálemben, a kisvárdai holokauszt megemlékezéseken, és valamikor gyerekekként, fiatalokként Nyíregyházán. Most következhetnének a hangzatos „mindig felnéztem rád”-féle mondatok, de szükségtelennek tartom leírni, mert úgyis tudod. Ahogy azt is, hogy soha nem rejtettem véka alá a véleményem. Most sem fogom, habár senki nem kérdezte.

Régen tudok a családi hátteredről, amit most részletesen nyilvánosságra hoztál. Sem édesapád életpályája, sem a Tiéd nem egyedülálló: előfordult, hogy zsidó kötődése ellenére (a származást nálunk anyai ágon számítják) valaki úgy döntött, más valláshoz csatlakozik. Az is megtörtént, hogy később meggondolta és visszatért a zsidósághoz. Megvan erre a lehetőség, persze nem egyik napról a másikra: a betérés/visszatérés egy folyamat, elég szigorú szabályokkal, és ez így helyes. Olyanról, amire most Te készülsz: „megerősíteni a zsidóságot”, minden előzmény nélkül, zsidó név adásával, én még nem hallottam. A célját sem értem, hiszen továbbra sem a mi életmódunkat akarod folytatni; ha jól értem, megmaradsz annak, aki az évtizedek során voltál: egyházad lelkészének. Ezt a lépést ráadásul úgy akarod megtenni, hogy előre bocsátod: „Nem vagyok rá méltó.” Ez a kijelentés viszont erősen bírálható. Ha tudod, hogy nem vagy rá méltó, miért teszed meg, ha viszont megteszed, akkor talán mégsem tudod?

Gabi, én úgy vélem, ez egy rossz döntés és igencsak sajnálatos, hogy találtál hozzá partnert. Nem beszélhetek őseid nevében, de hithű zsidó ezt nem helyeselheti. Járd végig a betéréshez előírt utat (a zsidóság, tudod jól, anyai ágon öröklődik, tehát Te nem vagy az) vagy maradj meg annak, aki vagy: a MET szerethető, tisztelhető lelkészének és közéleti személyiségnek, az egyenesség és a becsület példaképének – egyházad élén.

Barátsággal
Somos Péter

0 hozzászólás
0

You may also like