Dévaványa – Hofamt Priel

Írta: Admin

A Gutmann család dévaványán élt. A családfő Gutmann Gyula 1923-ban a Steaua Kőolajkereskedelmi Rt. benzinkútját vezette. Nem túl érdekes adat egészen addig, amíg a név nem bukkan fel a Neue Österreich című lap 1945. szeptember 6-i számában.

Die Mordnacht von Persenbeug

Ein Judenmassaker in den ersten Maitagen

GYilkos éjszaka persenbeugban / zsidók lemészárlása május első napjaiban

Mi is történt azon a szörnyű napon? Kezdjük az elején.

1944 június 16-án a Dévaványai gettóban élő zsidókat a helyi csendőrség és rendőrök köreműködésével Kisújszálláson át Szolnokra, onnan egy részüket a jelek szerint Strasshofi elosztótáborba vitték. Gutmann Gyuláék nem tartoztak a strasshofi szerencsések közé, ők bécsbe kerültek, innen hajtották őket később németország felé. Egészen Persenbeugig tartott az életük.

Innen hagyatkozzunk a fellelhető újságcikkekre. A legrészletesebben a fent említett cikk írja le a történteket.


1945. május 3-ára virradó éjszaka történt. Az éj sötét volt, és szakadt az eső.
Persenbeug határában két autó haladt teljes reflektorfénnyel felfelé a dombok irányában. A vakító fénytől és az autók zajától álmából felriadt Lahnhoferbauer az ajtóhoz sietett, és mindkét autó vezetőjétől—akik pontosan a háza előtt álltak meg — azt kérdezte, hogy hová szándékoznak menni. Erre az autóban ülők — akik SS-egyenruhát viseltek — hamisítatlan porosz kiejtéssel azt válaszolták, hogy törődjék “a saját piszkával”. Majd a két autó továbbhaladt.
Brandstátter ácsmester háza előtt ismét megálltak. Brandstátter és családja az ablakhoz siettek, és a fényszórók megvilágításában néhány száz embert — nőt, férfit és gyermeket — láttak, csupa magyar zsidót, akik tudomásuk szerint a Dunán lévő barakkokban voltak elhelyezve. E szerencsétleneket már hónapok óta egyik helyiségből a másikba vonszolták, és nehéz munkát kellett végezniük. Persenbeugban néhány napja tartózkodtak és a lakosság támogatta őket, amennyire erre lehetőséget hagytak számukra.
A zsidók cókmókjukkal megrakodva egy mélyedésben álltak, ahová behajtották őket. Majd hirtelen egy éles kommandókiáltás hasított bele az éjszakába, amit azonnal gépfegyvertűz ropogása követett. Kiabálás és jajveszékelés közben rogytak össze az emberek.
Brandstátterék teljesen elszörnyedve látták ezután, amint néhány SS-bandita a lelőtt emberek vonagló testére ugrott, és a szerencsétlenekre, akik még nem haltak meg, lövéseket adtak le.
Ezután néhány egyenruhás gonosztevő benzint hozott és azzal öntötte le a még vonagló testeket. Majd az emberhalomból világos lángok csaptak fel, ekkor a gyilkosok beszálltak autóikba és tovautaztak onnan.
Május 3-a reggelén megjelent Buchinger vendéglősnél és Haider dohányárusnál Winkler helyi csendőr és felszólította őket, hogy őt és dr. Hamon orvost kísérjék a gyilkosság színhelyére. Amikor ők négyen Brandstátter ácsmester házához érkeztek, ahol már számosan a helyi lakosok közül összegyűltek, iszonyatos kép fogadta őket. A vérrel átitatott, félig elszenesedett testek izzó halmazából hirtelen egy női alak emelkedett ki, és a körülállók felé támolygott sikoltozva, mire azok elszörnyedve menekülésszerűen szétoszlottak. Miután dr. Hamon bekötözte az asszony sebeit — akit csak súrolt egy lövés és enyhébb égési sebeket szenvedett—, átnézte a felhalmozott holdesteket, további túlélőket keresve. De minden keresés hiábavaló volt. Előtte 223 holttest feküdt, a nemzetiszocialista gyilkolási vágy áldozatai.
A halottakat — köztük Gutmann Gyulát és családját Dévaványáról— néhány nappal később Persenbeug község lakossága együttesen hántolta el.

A történetet akár feledni is lehetett volna az idők során, de nem így történt.

Hans Hochstöger fotóművész és filmrendező, aki Hofamt Priel környékén nőtt fel. Testvérével, Tobiasszal nyomok után kutatnak, és dolgoznak az események feldolgozásán egy dokumentumfilmben, melynek munkacíme: „Az idősek csendje”. Kutatásaikból kiderül, hogy a borzalmas tömeggyilkosság Hofamt Prielben történt. Kutatásaikból tudjuk, hogy az áldozatokat 1945 április végén indították útnak Bécsből, és az 1943-ban bezárt Persenbeugi erőmű munkásszállásán őrizték őket. Onnan 1945 május másodikáról harmadikára virradó éjjel kiterelték őket Hofamt Prielbe, és három különböző árokban hidegvérrel lelőtték majd felgyújtották őket.

Tehát tudjuk, hogy maga a mészárlás az újságcikkel szemben nem Persenbeugban történt.

A Persenbeugi erőmű építése

A Melki járásbíróság utasítására az áldozatokat a mészárlás helysuínén eltemették, a sírok fölé emlékkövet állítottak. Azt nem tudni, hogy ki és mikor helyezte el az emlékkövet, azonban az sem állt sokáig a helyén, a terület tulajdonosa kérte a sírok exhumálását.

1964. április 26-án a holttesteket a St. Pölten-i zsidó temetőbe szállították. Itt találjuk a Priel-tömegsír eredeti emlékkövét is. A tömeggyilkosság helyszínére 1993-ig nem mutatott semmi. Ekkor egy holokauszt túlélő dr.Ernst Fiala saját költségén egy új emlékoszlopot állítatott fel.

1993 óta folyamatosan megemlékezést tartanak a helyiek a tömeggyilkosság helyszínén. Köszönhetően a Hochstöger testvéreknek a múlt nem veszett el, az emlékek örökké élni fognak.

A Hochstöger testvérek Izraelben a mészárlás egyik túlélőjével Jakov Schwartzal és feleségével.
0 hozzászólás
0

You may also like